Bajcsy-Zsilinszky Endre
politikus, újságíró, publicista (Szarvas, 1886.06.06. – Sopronkőhida, 1944.12.24.)
Földbirtokos családból származott. Édesanyja gimnáziumi tanár volt. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban folytatta, színjeles érettségije után pedig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre felvételizett. Államtudományból, később jogtudományból is doktorátust szerzett. Itt töltött évei alatt ösztöndíjat nyert Lipcsébe és Heidelbergbe. Tanulmányai befejeztével tartalékos tiszt lett, az I. világháború idején harcolt is a Monarchia zászlaja alatt. A háború után 1919-ben megalapította a Szózat című napilapot. 1925-ben a Vitéz, 1926-ban a Magyarság című lapok főszerkesztője lett. Később megalapította az Előörs című politikai és társadalmi hetilapot, amelynek hasábjain és különböző napilapokban is széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. 1941-től a Szabad Szó című nemzetiszocializmus-ellenes lap szerkesztője volt.
Politikai nézetei fokozatosan változtak: a szélsőjobboldali radikalizmustólindulva jutott el a polgári ellenzékiek álláspontjáig. Főszerepet játszott a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalapításában. A II. világháborúba belépést ellenezte. Antifasiszta nézetei miatt a Gestapo és a a hungarista Számonkérő Szék is felfigyelt rá. A nyilasok 1944. december 23-án kötél általi halálra ítélték.
