Fügedi Erik

Széchenyi-díjas magyar történész, könyvtáros, eredeti nevén Filipek Erik (Bécs, 1916 – Budapest, 1992)

Jómódú családból származott, dédnagyapja Waltersdorfer Vilmos (1824-1894) sörgyári igazgató, üknagyapja, Jurenák Pál (1796-1876) pedig a főváros legnagyobb vaskereskedője volt. Budapesten a piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Tudományegyetem latin–történelem szakán doktorált. A II. világháborút megelőző években a Magyar Országos Levéltárban dolgozott. A háború után a Levéltárak Országos Központjánál volt osztályvezető.

1961 és 1964 között a Magyar Történelmi Társulatnál dolgozott, 1965 és 1980 között a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának történeti kutatócsoportjában tevékenykedett. Ekkorra már rendszeresen tartott előadásokat egyetemen, konferenciákon, nemzetközi szakmai fórumokon is. 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia Művelődéstörténeti Bizottságának tagja és a középkori munkabizottsági elnökévé választották. 1984-től 1986-ig középkori magyar történelmet adott elő az ELTE-n, 1985-ben címzetes egyetemi tanár lett, 1986-ban pedig a történelemtudomány doktora. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott különösen a magyar középkorkutatás terén végzett munkásságáért, a legfrissebb nemzetközi eredmények, módszerek, megközelítések átültetéséért, eddig elhanyagolt kutatási területek (egyháztörténet) műveléséért. A Magyar katolikus lexikon lektora volt.

A szerző kiadónknál megjelent műve