Szonja German
Ha szerencsém van, és látom, hogy írásaim mosolyt csalnak az emberek arcára, és gondolataim visszhangra találnak a lelkükben, azt érzem, szebb lesz ettől a világ, az övék, az enyém… a miénk, s nem vagyunk már többé benne egyedül.
Orvos vagyok, marketing szakirányú menedzser, lelkes olvasó és kortárs magyar szerző. 1998-ban diplomáztam a Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi szakán, néhány évvel később a budapesti Corvinus Egyetemen szereztem meg a Master of Business Administration mester-fokozatot. Nem vagyok tehát bölcsész, de a tudat, hogy a világirodalom már látott néhány orvost, számomra erősen motiváló tényező. Prózát 2021-ben kezdtem írni választott hazám nyelvén, magyarul. Ez talán sokak számára önmagában is kuriózum. Számomra pedig izgalmas kihívás, főként azért, mert a szöveg hol magyarul, hol anyanyelvemen, oroszul születik meg a fejemben, utóbbi esetben ezt lefordítom. Ilyenkor pihenőt tartok, és inspirálódom Morcsányi Géza Csehov, valamint Gyimóthy Gábor Wilhelm Busch fordításai által.
Az elmúlt két esztendőben sokféle kérdést kaptam, köztük olyat is, hogy mit is szeretnék tulajdonképpen az írásaimmal? Bevallom, nagyon csodálkoztam a kérdés hallatán, mert miért is ír egy író…? Nem azért, hogy elolvassák?
Szorgalmas olvasóként azt tapasztalom, hogy egy jól sikerült könyv mindig a szerző és az olvasó közötti párbeszéd. Egy írás akkor tetszik, ha belső változásokat indít a lelkemben, ha olvasás után nem vagyok már ugyanolyan, mint előtte, s lehetőleg, persze, jobb. Szólhat felőlem sok mindenről, lehet komoly vagy humoros hangvételű, de szerintem egy mű ne legyen soha „üres járat”, ne legyen csupán üzlet vagy öncélú grafománia! Volt már szerencsém olyan műhöz is, amelytől napokig huzatos lett a világ, s nem találtam benne a helyem, szinte újra kellett írni a koordinátákat, jó vastagon, hogy megerősítsem magamban azt a tudatot, hogy nem vesztem el. Ilyen jellegű tartalmakat sem célom generálni. Ezeket a szempontokat tartom szem előtt írás közben.
Azt gondolom, mindnyájunk ideje drága kincs. Ezért amikor megszólítom az olvasót, invitálom a gondolati, képzeleti világomba, ügyelek arra, hogy közben feleslegesen ne raboljam az idejét. Mielőtt tollat ragadok, végig gondolom, van-e mondanivalóm, van-e mit adnom, érzelmileg, tartalmilag vagy sem. S ha szerencsém van, és látom, hogy írásaim mosolyt csalnak az emberek arcára, és gondolataim visszhangra találnának a lelkükben, azt érzem, szebb lesz ettől a világ, az övék, az enyém… a miénk, s nem vagyunk már többé benne egyedül.
