Tomaji Attila
Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta 1990-1998 között Irodalom, valamint Magyar nyelv és irodalom szakon. 2022-ben elnyerte a József Attila-díjat.
Tanulmányok:
1995-1998 ELTE Bölcsészettudományi Kar; Irodalom PhD képzés
1990-1993 ELTE Bölcsészettudományi Kar; Magyar nyelv és irodalom
1989 Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola; Magyar – történelem szak
Verses kötetek:
- Torzó (Kurucz Gábor Kiadása, Budapest, 1991)
Lator László: Tomaji Attila nagyon jó mestereket választott. Versépítése ugyan lazább, mégis Pilinszky János lírája látszik legerősebb ösztönzőjének. Nem a vers megformálásában, hanem a közérzetében, átszellemített egzisztencializmusában érzik a jelenléte. Verseinek anyaga egyébként a nagyvárosi értelmiség élete, még olyankor is ez a világ sejlik a versei mögött, amikor nagyon is áttételesen a maga közérzetét foglalja lírai képsorokba. Tárgyias képei mögött egy meditációra, indulattalan elmélkedésre, elmélyülésre hajlamos ember sejthető. A kifejezésben halk és visszafogott, idegen tőle az erősebb, rikítóbb színezés. Ösztönös formaérzéke van, nem keményen kötött formában és nem is szabad versekben ír. Valahol a kettő határán alakítja ki a természetes beszéd tempója szerint alakuló formáit.
- Keresztmetszet (Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest, 2004)
Mészöly Dezső: Rímei meglepőek, bizonyságául annak, hogy a magyar verselést még nem fenyegeti sok nagy múltú európai nyelv rím-iszonya. Magyarul még mindig lehet nem avítt, friss rímeket találni, s nem is kell keresni őket: maguktól jönnek a született költő nyelvére.
Batári Gábor: Versei kiváló formaérzékről, határozott, helyenként klasszikus metrumokat is alkalmazó verselési technikáról tanúskodnak, impresszionista aura lengi körül őket. A homogén versteret eredeti, veretes költőiségű, organikusan használt szófordulatok, szóképek, metaforák teszik lebilincselővé, egyben modernné. Tomaji Attila a költői eszköztár briliáns birtoklója.
- Sötéttiszta sáv (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2010)
Tarján Tamás: A látomásos képekben, mitikus utalásokban, az öröklétbe átemelt emlékeket idéző hangulatokban gazdag tárgyias költészet biztos kezű lírikusa. A költő a klasszikus modernség és az avantgárd modernség tradíciója iránt is érez annyi jelen idejű vonzódást, elköteleződést, hogy mindkettőt fenntartva jusson el saját szuverén versalakjaihoz. A szemléleti, ízlés- és verselésbeli nyitottság engedi meg és teszi természetessé, hogy a Rilke-, Beckett-, Nemes Nagy-partokkal még csak nem is átellenben olyan felségterületek ugyancsak körvonalazódjanak, amelyek felett Nagy László, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár neve leng. Be kell látnunk: nem elsősorban irányzatokat, örökségeket, inspirációkat jelenítenek meg a nevek és citátumok, hanem fényes, öntörvényű költőegzisztenciákat és világítótorony-nagyverseket. Több tucat szabadelektron-lírikus közelétől, kötetlen kötésétől válhat szabadelektron-költővé, önmaga hangját megtalált alkotóvá a Sötéttiszta sáv meglátója, felfestője.
- Saját sors (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017)
Nagygéci Kovács József: Tomaji Attila saját hangja a rá jellemző sajátosságokkal együtt homogén és egész. Önazonos, ha használható ez a kifejezés egy költői életműre és legújabb darabjára, egy kötetre és benne a versekre. Saját sors, saját hang, saját, de nem lak(hat)atlan vers-univerzum. Ezek mind a Tomaji-kötet olvasóknak ajándékozott értékei. Megköszönve mindezt, zárszóként egyetértőleg idézzük a kötet borítóján a szerzőt méltató Várady Szabolcsot, aki azt írja, hogy „a folytatás ígéretével biztat”. A magam részéről csatlakozom ehhez a várakozáshoz.
- Pentimento (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2019)
Báthori Csaba: Aki ezeket a verseket olvassa, hamar megsejti: a költészetet ősidőktől talányos jövő időkig egyetlen szellem írja, amely számtalan változatban dereng át a világon, de soha nem ragad meg efemer jeleknél, hanem azt keresi, ami végleges és végtelen. Tomaji Attila időtlen merülése, ókori mítoszokat idéző lélegzése, archaikus alapokat megidéző gesztusrendje ritka higgadtságot áraszt: fátyolos-elégikus hangon fedezi fel és őrzi meg egy-egy pillanatra a versben életének emlékezetben hullámló alaptudását, és rendületlenül tudja, hogy minden egyszerű, ami örök. Az ő Ikarosza a levegőre írja, amit öröknek gondol, az ő Daidalosza tudja, hogy fia nem halt meg, s ezért az egész jövőt megszülheti. Az ő égi világa sötéttiszta földi fényekből szövődik (lépten-nyomon Rilke jut eszünkbe olvasás közben), és kedvenc tündér eszményeit nem a világ néhány pontján keresi, hiszen immár mindenütt észlelni képes – olyan erővel szól, mint aki egyszer s mindenkorra megtalálta a belső forrást.
S hogy miről szól? Arról, amiről az az egyetlen költő, aki áthatja a világirodalmat: szerelem és dallam egymást megfoganó s egymás ellen feszülő orpheuszi kettősségéről, a szándéktalan földi létezés boldogságáról, a szív derűt és elégséget termő kiürítésének mozzanatairól, rokon és idegen holtak elmúlásáról és folyamatos visszatéréséről, a mindennapok szerkezetéről: a hűvös reggel, forró dél s néma este különös szövedékeiről.
Csehy Zoltán: Tomaji Attila verseiben egy félelmetesen köznapi bukolika aurája bontakozik ki, amikor megszokottá, sőt idillivé válik az „iszkoló istenek” minden nyoma, amikor Orpheusz a parkok, büfék, presszók poklait járja és a „dal fordul vissza”. A versekből olykor a megidézett Satie szellemessége szól ki, Tomaji bezenéli és egy topográfus alaposságával tapogatja le a festői zebegényi tájat, ezt a par excellence plain air vidéket, de megmutatja azt is, hogy hol van az Alvilág bejárata.
6. Folyóhang (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2021)
Tomaji Attila szerkesztője, tanulmányírója, illetve szöveg-gondozója a Rákos Sándor (2003), József Attila (2003), Somlyó György (2005) és Sánta Ferenc (2005) válogatott műveinek, amelyek az Alexandra Kiadó Kossuth-díjas írók c. sorozatában jelentek meg.
Monográfiát írt Márai Sándor címmel (Elektra Kiadóház, Budapest, 2009).
Kitüntetései:
József Attila-díj (2022)