Életemet négy szakaszra osztom. Huszonnégy éves koromig az alapokat tanultam, amit a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett erősáramú villamosmérnöki diplomával zártam le.
Igazából ezt sohasem hasznosítottam, mivel az egyik ipari kutatóintézetben számítástechnikusként kezdtem dolgozni. Ez a korszakom szinte napra pontosan tizenhét évig tartott. Ezalatt megjelent néhány szakkönyvem, melyeket a rendkívül gyors technikai fejlődés a „ma már használhatatlan, elavult” kategóriába űzött.
A harmadik korszakot a bankrendszerben töltöttem, csak már az előkelőbben hangzó informatikusként mutatkozhattam be, amikor a munkámról szó esett. Érdekes módon ezen a területen is tizenhét évet dolgoztam korengedményes nyugdíjazásomig.
Manapság, ha társaságban magamról kell beszélnem, ezt röviden a „nyugdíjas vagyok” mondattal intézem el. Történeteket kitalálni ekkoriban kezdtem, néhány novellám az évek során meg is jelent. A Határfény az első regényem, melyet könyvkiadó megjelenésre alkalmasnak tartott.
