Száz éve, 1926. szeptember 30-án született Bóta László (1926–2013), publikációiban gyakran Tárkányi Bóta László, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének docense.
Témái Tinóditól Balassin és a zsoltárfordításokon át a gematrikus számokig terjedtek, fő területe azonban a középkori és a reneszánsz kori eltűnt epikus hagyomány, a régi stílusú népballadák kutatása volt.
Nevéhez fűződik a „történeti elvű balladakutatás”, azaz a régi stílusú, tragikus magyar népballadák eredetének és valóságalapjának feltárásával foglalkozó komplex tudományág elmélete és módszerének kidolgozása.
2018-ban jelent meg a legfonosabb írásait tartalmazó kötet – Bóta László: Írások a régi magyar irodalom és a történeti elvű népballada-kutatás köréből – a Fekete Sas Kiadó gondozásában (Szerkesztette: Fazakas István).
2023-ban, halálának tizedik évfordulójára Szentmártoni Szabó Géza a NapútOnline-on jelentette meg a temetésén elhangzott, általa írt gyászverset, valamint a tanár úr életrajzát és publikációinak jegyzékét.
A történeti elvű balladakutatás folytatásáról, Bóta László, Fazakas István és Marczali Ferenc közös munkájának eredményeiről a Fekete Sas Kiadó oldalán lehet olvasni a BALLADAKUTATÁS menüpont alatt: https://feketesas.hu/, a Fehér László, a Rákóczi Sámuel, a Dancsuj Dávid és a Kádár Kata balladáról pedig könyvük jelenik meg még ebben az esztendőben a Fekete Sas Kiadónál.
A Wikipédián található szócikkek: