A kötet címe

Szepes Erika írja a kötet (a haikut általában, a szerző alkotását végigelemző) tanulmányában: „Tragikum, abszurd, paradoxon, lírai kép – nem zárják ki egymást. Megférnek abban a műfajban, aminek lényege, hogy az élet teljességét mutassa 17 szótagban.”

“Az ön-azonosság kérdésének megválaszolására a zen több fogalmát körüljárja: a tudatos jócselekedet egy bántóan jó rímmel teszi abszurddá, egy genus humile, azaz alantas stílusú megszólalást is beiktatva, így mintegy kétségbe vonja a karma létét korunkban, kiváltképpen, ha a karma célja a személyiségépítés.
…a haiku műfaji kellékeként megjelölt meglepetést zömében paradoxonokkal, oxymoronokkal valósítja meg…
A karma következetes gyakorlását “iszonyatosnak” mondja, eredményét, a “jobbnak képzelt utódot” – tehát a megszületett és felnövekedett lényt – váratlan módon “daganatnak”. E “daganat” azonos a Költő fölvirágzott “Magjával” (azaz utódjával), aki teremtőjét (a dharma-tan szerint: okát, okozóját) kineveti…” (Szepes Erika)