A lámpás

Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg először. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeiről, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerű nép számára fényt sugározhasson, hogy lámpás lehessen.

„A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok! Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!” 

A Fekete Sas Kiadó gondozásában ismét megjelent Gárdonyi Géza néptanítók sorsáról írott örök aktualitású remeke, A lámpás.

„Ha akartuk, ha nem, iskolaszéket kellett választanunk, és a miniszteri tanterv szerint tanítanom. Kénytelen voltam vele, mert a tanfelügyelő ránk írt. Kezdetben különösen szigorúan kívánták, hogy amiket Pesten kieszeltek, azoknak mi pontos végrehajtóivá váljunk. Amint a parasztiskolaszék megalakult, ezek mindjárt azzal kezdték a működésüket, hogy belekontárkodtak a tanításomba. Földgömböt például nem vettek, mert azt mondták: – Drótosnak való, aki körüljárja a világot.”

„Egy bizonyos: ha rajtam múlna, minden oktatásügyi vezetőt A lámpás egy példányával fölszerelve engednék csak hivatalba lépni, hogy látva lássa, hány lelket károsít meg, ha a magukat világításra szánók egyre gyérülő, egyre inkább a megbecsülés szélére szoruló táborától megvonja a világítás elemi jogát” – írja Petrőczi Éva a könyvhöz írt előszavában.

Legalacsonyabb ár az elmúlt 30 napban: 1125 forint