Egy lappangó életmű nyomában

„Senki sem lehet próféta a saját hazájában” – szól a mondás, amely Gyügyei Nagy Zsigmond esetében különösen igaz. A XIX. század végén Nagybányán született festőművész budapesti és párizsi tanulmányai befejeztével éveket töltött Franciaországban, Spanyolországban, illetve Dél-Amerikában. A maga korában – László Fülöp mellett – külföldön az egyik legismertebb magyar festő volt. A spanyol királyi udvartól is számos felkérést kapott, egyebek mellett a királyné portréjának elkészítésére. Az egyik leghíresebb alkotását, A zöld bárkát (La barca verde) a madridi Prado Múzeum őrzi. Nagy Zsigmond az 1929-es barcelonai világkiállításon a legjelentősebb, „Grand Prix” elismerésben részesült. Rendkívül termékeny művészről van szó, akinek több mint száz egyéni és csoportos kiállításáról tudunk Magyarországon, Európa-szerte, de még Amerikában is. Néhány festményét és grafikáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de legtöbb munkája hazai és külföldi magángyűjteményekben talált gazdára,
illetve a mai napig „rejtőzködik”, lappang.

A hazai művészettörténet mostanáig adós maradt az életmű feldolgozásával. Ónodi Irén hiánypótló könyvében eredeti dokumentumok alapján követhetjük nyomon Gyügyei Nagy Zsigmond művészi életpályáját. A szerző nem titkolt célja, hogy felhívja a képzőművészet iránt érdeklődők figyelmét az egykor világszerte sikeres, mára szinte teljesen elfeledett alkotóra, akinek a munkássága elvitathatatlan része a XIX-XX. század sokszínű, változatos magyar festészetének.

A szerzőről:

Ónodi Irén Budapesten született 1944-ben. Végzettsége szerint könyvtáros és jogász, de mindig is vonzotta a művészettörténet. Gyügyei Nagy Zsigmond iránti érdeklődését a festő néhány megörökölt vászna és életének váratlanul előkerült eredeti dokumentumai keltették fel. A szerző mintegy tíz éven át folytatott kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mellyel tisztelegni kíván a 150 évvel ezelőtt született, újrafelfedezésre váró művész előtt.