Máramarosszigeti történetek

A főhősnek, a Máramarosszigeten élő tízéves kisfiúnak gyerekes csínytevései közben egyre inkább rá kell ébrednie 1944-45-ben, hogy az őt körülvevő történelem többfajtaképpen szól bele az életébe.
A később emigrálni kényszerülő, ma az Amerikai Egyesült Államokban élő szerző igazi humorral, hol mosolyra, hol sírásra késztető módon, rendkívül olvasmányosan írja le és ismerteti meg az Olvasókkal egy nem mindennapi emberré érett férfi gyerekkorát. Perlitzy Géza stílusos illusztrációi még hatásosabbá teszik a művet.

“A Máramarosszigeti történetek egy kisfiú emlékei, ahogyan megélte a második világháború és a közvetlen utána következő idők rendkívüli éveit. A könyv történetei illusztrálják, milyen szélsőségesen változó és egy életre meghatározó időszakot éltek meg ezekben az években a felnőttek és – válogatás nélkül – a fiatalok is. A hadak mozgásának következményeit, az emberi sors torzulásait, a háborúba burkolt erőszak igazságtalanságait, a háború elől való menekülést, a szovjet katonákkal való találkozást együtt éli meg a polgári család, amiben növekedik a főszereplő. A rendkívüli események megélésében korán nyílik szeme a gyerekeknek. A háborús fordulatok nem válogattak: történésük sújtotta a fiatalt, öreget, és tapasztalásuk maradandó hatást tett gyerekre, felnőttre egyaránt. S mégis, a leselkedő veszélyek közepette nevetésbe forduló csínyeket követtünk el – mert bennünket nem érhetett balszerencse… Gyerekkorom felidézésével akartam elmondani Magyarország történelméből részleteket, hogy a mozaikdarabkákból összeálljon családunk viszontagságainak, emberi botladozásainak s részben emberi nagyszerűségeinek emléke. Mert a felebaráti segítségadás és együttérzés hajlandósága, a szeretet érzelme a nagyszerűség szintjére tud emelni küzdő, rendkívüli helyzetekben néha botorkálva menekülő embereket is. Remélem, leírt emlékeim hozzásegítik az olvasókat, hogy felismerjék a valóság és az emberi viszonyok közötti kapcsolatot.“

Fülöp G. László