Revizor: A reformkor nagyjai – bicskával és csülökkel

„60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.” (Gróf Széchenyi István Naplójából) VÁNDOR JUDIT ÍRÁSA.

„Amit mondani akarok, örömest mondom az Úrnak szemébe, nem sokat aggódván vele, szavaimat kedvesen veszi-e, vagy miattok csikorog mérgében” – írta Bajza a Válasz Döbrentei Gábornak a Conversations-Lexicon ügyében című kritikájában, s bizony súlyos sértődés lett belőle. Hogy hol s hogyan csitultak a kedélyek, megtudhatjuk a Nincs számodra hely oldalairól. Bajzát idézve, csak a poén kedvéért, örömest mondom az Úrnak, Jolsvai András úrnak szemébe, regénye, a Nincsen számodra hely: jó könyv. Szórakoztató. Magával ragadó.

Üdítő olvasni, még akkor is, amikor valójában lenne min búslakodni. És nemcsak a kolera sújtotta város áldozatai okán, az örömlányok átadta bajról nem is beszélve, hanem a regény sajátos aktualitása miatt: párhuzamosan azzal, ahogy olvassuk, miképp született meg majd kétszáz éve a Magyar Tudós Társaság, tanúi lehetünk jelenkori felbomlasztásának is. Valóban egyszerre vagyunk múltban és jelenben. Pikáns, de véletlen egybeesés.

A történet fűzése és a szöveg magával sodró. Szellemes, lendületes, helyenként szándékosan frivol, így akadályozza meg a szerző, hogy nyakig merüljünk a fennkölt áhítatba.

A cikk a revizor oldalán folytatódik: https://revizoronline.com/hu/cikk/8064/jolsvai-andras-nincsen-szamodra-hely/?fbclid=IwAR1dpAZEzIpP3UWy59ccArlVZe2zbI9cUmh7di27LGhWF0o7m_5r39v99Jg