Párizsban

Aki bizonytalan, hogy egy hajó merre tart, akkor nincs számára jó szél. A huszadik század kataklizmái és az 1956-os forradalom után az ország tele volt ilyen bolyongó kis vitorlásokkal, amelyek utasai csak álmodtak a védett kikötőkről, de nem tudták, nem is tudhatták, hogy azok merre találhatók és milyenek valójában. Amikor végül horgonyt vetettek valahol, egy idő után sóvárogva vártak a kedvező szélre, hogy ismét útra kelhessenek – vissza, haza.

A Párizsban, Farkas Márta harmadik regénye egy magyar lányról szól, aki az 1960-as évek elején eljut a művelt Nyugatra, álmai városába. Mégsem tud ott révbe érni; senki és semmi nem olyan, mint hitte. Hadakozik, küzd, szerelmesen és idegenként, mert a múlt hazahúzza, a jelennek nincs rá szüksége, és jövőt sem álmodhat ott. Élete vívódás a szerelem és a honvágy között. Hogy a két nagy érzelem közül melyik győz – erről szól ez a történet.

Mi lett volna, ha… – de ahogy a történelemben, az ember életében sincs „ha”. Érzelmeink és dilemmáink viszont minden korban, nemzedékről nemzedékre ugyanazok, legfeljebb a hangsúly helyeződik át máshová.